A Földművelésügyi Minisztérium folyamatosan fejleszti a hazai mezőgazdasági kockázatkezelési képességet, amelynek első, rendszer szemléletű kezdeményezései már több mint tíz éves múltra tekintenek vissza az akkori kárenyhítés bevezetésével.

Azóta az agrárkár-enyhítés – folyamatosan hozzáigazodva  a termelői igényekhez – számos ponton módosult, amellyel az agrártárca célja egyrészt az, hogy az egyre kevésbé kiszámítható időjárási körülmények között és azok negatív hatásai mellett a mezőgazdasági termelők termésbiztonsága növekedjen, másrészt, hogy ezen kockázatkezelési eszközökben lévő potenciál a lehető legnagyobb mértékben kihasználásra kerüljön a váltakozó időjárásnak kitett károsultak által. Fontos mindezek mellett ugyanakkor az is, hogy a termelők fokozottan ügyeljenek azokra az agrotechnológiai megoldásokra, különböző művelési módokra, amelyekkel megelőzhetik, illetve mérsékelhetik a kedvezőtlen időjárásból fakadó kockázataikat.

A mezőgazdaság kockázatainak kezelése és megelőzése Magyarországon az elmúlt években egyre növekvő mértékben kap hangsúlyt: a mezőgazdasági kockázatkezelési rendszer folyamatosan bővül, 2015-től elektronikus alapokon nyugszik, amellyel a termelők és hatóságok dolga is egyszerűsödik a kárbejelentések és kárenyhítő juttatás iránti kérelmek benyújtása, valamint a mezőgazdasági biztosítások kötése során. Az egyre átfogóbb rendszer több szempontból is példa nélküli az Európai Unióban, amelyet az Európai Bizottság is elismer.

 

1) Agrárkár-enyhítési rendszer (I. pillér)

A mezőgazdasági kockázatkezelési rendszer I. pillérét a 2012-ben megreformált és kibővített agrárkár-enyhítési rendszer alkotja, amely időjárási és természeti kockázatok ellen nyújtott, Európai Bizottság által jóváhagyott állami támogatást jelent. Uniós előírás szerint ez a támogatás a növénykultúra szinten 30 %-ot meghaladó hozamcsökkenést okozó károkra nyújt kompenzációt a rendszerben tag termelők részére.

Az agrárkár-enyhítési rendszerben való részvétel a törvényben meghatározott területméret feletti termelők számára kötelező, a területméret alatti földterület esetén önkéntes. A rendszerben jelenleg 74.000 termelő vesz részt közel 4 millió hektárral. A rendszerben tag termelők kárenyhítési hozzájárulást fizetnek az általuk megművelt terület mérete alapján (ültetvény és szántóföldi zöldség: 3.000 Ft/ha; egyéb szántóföldi kultúrák: 1.000 Ft/ha). A termelői befizetéseket azokkal megegyező összegű tagállami forrás egészíti ki, ez alkotja a támogatás évenkénti forrását. A Kárenyhítési Alap nagysága évente mintegy 8,6 milliárd forint, amelyből a lefedett károk – aszálykár, belvízkár, felhőszakadáskár, jégesőkár, mezőgazdasági árvízkár, őszi fagykár, tavaszi fagykár, téli fagykár és viharkár – kapcsán kerülhet sor kárenyhítő juttatás kifizetésére. Adott évben fel nem használt pénzeszközök a következő évek kárenyhítő juttatásainak forrásait képezik.

A kárenyhítési év folyamán a termelők elektronikusan bejelentik az elszenvedett mezőgazdasági káraikat, amelyeket az agrárkár-megállapító szerv igazol. A kárenyhítési év végén, minden év novemberében a termelők elektronikus úton kárenyhítő juttatás iránti kérelmet nyújthatnak be, ha az általuk elszenvedett kár eléri a támogatási jogosultsághoz szükséges mértéket. A kárenyhítő juttatás mértéke a termelői hozamérték-csökkenés (termelési érték kiesése) legfeljebb 80%-a lehet, ha a termelő megfelelő mezőgazdasági biztosítással is rendelkezik.

Az új kockázatkezelési rendszerben kiemelt célként jelent meg a termelők ösztönzése a biztosításkötésre, amelyet az uniós szabályok is alátámasztanak, mivel amely termelő nem köt biztosítást a terményértékének legalább 50 %-ára, az a kárenyhítő juttatásnak csak 50%-ára válik jogosulttá. Megfelelő mezőgazdasági biztosítások hiányában több milliárd forintot is hagyhatnak a károsultak a Kárenyhítési Alapban.

A vonatkozó háttérszabályok: 2011. évi CLXVIII. törvény és a 27/2014. (XI. 25.) FM rendelet.

 

2) Mezőgazdasági biztosítási díjtámogatás (II. pillér)

Mindazonáltal napjainkban a kockázatkezelés mellett egyre inkább előtérbe kerül a kockázat-megelőzés is, amely szervesen kiegészíti az I. pillért, lényegesen csökkentve a mezőgazdasági termelők bekövetezett kárait. A mezőgazdasági kockázatkezelési rendszer II. pillére a 2012-ben bevezetett mezőgazdasági biztosítási díjtámogatás. A támogatás forrását 2016-tól a Vidékfejlesztési Program finanszírozza, amely szerint az éves támogatási keretösszeg 4 milliárd forint. A támogatási program keretében a Magyarországon termelt legfontosabb szántóföldi és kertészeti növénykultúrákra kötött, „A”, „B” és „C” típusú támogatott konstrukciók biztosítási díjához a nettó biztosítási díj legfeljebb 65%-ának megfelelő mértékű támogatás nyújtható.

A II. pillér bevezetésének köszönhetően új biztosítási konstrukciók jelentek meg. Ezzel először vált biztosíthatóvá több, Magyarországon gyakran és jelentős mértékben pusztító kockázat, mint az aszály, a felhőszakadás, a tavaszi fagy vagy a mezőgazdasági árvíz.

A díjtámogatási program bevezetése a termelői öngondoskodást és a piaci kockázatkezelő eszközök alkalmazását hivatott elősegíteni a biztosítókkal való szoros együttműködésben. A díjtámogatott mezőgazdasági biztosítási szerződések díjállománya a kezdeti 1,5 milliárd forintról 2016-ra már közel 8 milliárd forintra, míg a támogatott termelők száma ugyanezen időszakban 1.600-ról 11.200-ra nőtt.

A vonatkozó háttérszabályok: 2011. évi CLXVIII. törvény és a Miniszterelnökség VP3-17.1.1-16 kódszámú pályázati felhívása.

 

3) Jégkármegelőzés (III. pillér)

A kockázat-megelőzés másik módszere a jégkármegelőzés. Jelentősebb volumenben és Európai Bizottság által is jóváhagyott állami támogatással Magyarországon 1991-től a NEFELA Dél-magyarországi Jégesőelhárítási Egyesülés nyújt jégeső-elhárítási szolgáltatást a mezőgazdasági termelők részére Baranya-, Somogy- és Tolna megyében. A jégeső-elhárítási feladatok finanszírozásához az agrártárca évente 60 millió Ft forrást különít el.

A Földművelésügyi Minisztérium javaslata alapján megkezdődött a regionális rendszer országossá történő fejlesztése, amelynek eredményeként a hazai mezőgazdasági kockázatkezelés III. pillére kerülhet kialakításra az elkövetkező években. Az országos jégkármegelőzés 100%-ban vidékfejlesztési forrásokból hozható létre, fenntartása pedig hosszú távon biztosított, mivel a működtetés – pótlólagos termelői befizetés nélkül – az I. pillér Kárenyhítési Alapja forrásaiból és a Kormány által is támogatott önkéntes befizetésekből valósulhat meg. A működtetési források biztosításával kapcsolatos jogszabályi módosításokról az FM 2017-ben gondoskodott. Az országos rendszer bevezetésével a jégesőkárok jelentős csökkenése várható, amelynek következményeként lényegesen kisebb összegű kárenyhítő juttatás kerülhet kifizetésre az I. pillérből ezen káresemények után, így a források egy részének jégeső-elhárításra történő átadása a Kárenyhítési Alap szempontjából is logikus. Mindezek az FM céljaival összeegyeztethetők és mivel a hangsúly az utólagos kárenyhítésről a prevencióra tevődik át, a termelők szempontjából is különösen előnyös.

A vonatkozó háttérszabályok: 2011. évi CLXVIII. törvény és a Miniszterelnökség VP3-5.1.1.2-17 kódszámú pályázati felhívása.

 

4) Termelői prevenciós beruházások

Fentieken túl az éghajlatváltozáshoz kapcsolódóan az időjárási kockázatok megelőzését és mérséklését szolgáló egyedi termelői beruházások is támogathatók a Vidékfejlesztési Programból. Mezőgazdasági esőkár és jégesőkár esetén például támrendszer kialakításához, fólia, illetve jégháló beszerzéséhez, valamint tavaszi fagykár esetén füstölő, ködképző berendezések, illetve egyéb fagyvédelmi berendezések beszerzéséhez igényelhető vidékfejlesztési forrás.

A vonatkozó háttérszabályok: a Miniszterelnökség VP3-5.1.1.1-16 kódszámú pályázati felhívása.